ÖN ITT VAN:
A Magyar Kultúra Napja-megemlékezés Városháza Egyéb 

A Magyar Kultúra Napja-megemlékezés Városháza

 

Közösen emlékeztek meg a Városháza dolgozói a Magyar Kultúra Napján.

Pokoraczkiné Petró Renáta köszöntőjét követően a résztvevők közösen meghallgatták Nemzeti Imádságunkat a Himnuszt.

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon – azaz január 22-én – fejezte be a Himnusz megírását, amely Erkel Ferenc megzenésítése után Magyarország nemzeti himnusza lett. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját.

Kosztolányit idézve „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

A magyar kultúra igazi tartalmát az irodalom, költeményeink, a zene, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk, értékeink, és emberségünk adja. Talán ezen a napon sikerül felhívni a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket az évszázadok alatt sikerült megőriznünk. Ezt követően közösen megtekintettek egy színes összeállítást hazánk nevezetességeiről, mely csupán kis szelete kultúránknak, de mégis örökségünk szerves része. Mindig ünnepeljünk abban a szellemben, hogy hinni tudunk önmagunkban, nemzetünkben, és a magyar emberekből soha ki nem alvó tűzben. Ugyanakkor fontos, hogy ne csak e napon tegyünk anyanyelvünk továbbadásáért, szülőföldünk fel nem adásáért, népünk, nyelvünk és a világ harmóniájáért!

Vörösmarty Szózatának intelmét nem feledve:
„…. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; 

Áldjon vagy verjen sors keze. Itt élned, halnod kell.”

Városunk hagyományaihoz mérten az ünnepség végén még egy közelgő eseményről is megemlékeztek a díszteremben. Répásy Mihály kemecsei honvédtábornokról, 48-as hősünkről, hiszen ez év január 26-án ünnepeljük születésének 220. évfordulóját.

Somogyváry Gyula: Hősi emlék talpára című versének részletével tisztelegtek emléke előtt.

“Porladhat testünk távol hant alatt:
A lelkünk itt van és mindig itt marad.
Mert aki hű volt, bátor és derék,
S az ősi földért adta életét:
Az mindörökké él fűben, fában,
Magyar rögökben s magyar napsugárban.”

Related posts