A szabolcsi ág nemességét, címeres levelét és címerét VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király adományozta Mikecz Mihálynak, feleségének, négy fiának és leányának. A nemeslevelet, mely 1716. április 16-án kelt Bécsben, 1717. január 8-án hirdették ki Szabolcs vármegyében, a Kemecsén tartott megyegyűlésen. Ez a falu lesz néhány év múlva a család fészke is. Az armális fennmaradt Szabolcs vármegye iratai között, napjainkban immár restaurálva pihen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat Levéltárában.
Időközben elkészült a latinul írott adománylevél magyar fordítása is. Az alábbiakban a fontosabb részeket közöljük szó szerint:
„… megfontolván és tekintetbe vévén hívünk Mikecz Mihály hűségét és érdemeit hű szolgálatának, melyeket ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és ígéri, hogy jövőben is teljesíteni és véghez vinni fog… Ennél fogva tehát ugyanezen Mikecz Mihályt, és általa feleségét Ács Ilonát, továbbá fiaikat, Mihályt, Jánost, Sámuelt és Istvánt valamint leányukat Erzsébetet, a nemtelen helyzetből és állapotból, melyben eddig köztudomás szerint voltak, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel kivévén, Magyarországnak és kapcsolt Részeinek igazi és kétségtelen nemeseinek rendjébe felvenni, beiktatni, besorolni és beírni határoztuk. Megengedvén, határozott akaratunkból és megfontolt elhatározásból beleegyezvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben örök időkig mindazon kegyelmekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentelmekkel, amelyekkel Magyarországnak és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek…”
A nemesség elismeréseként a család, szintén az ősi szokás szerint címert is kapott az uralkodótól, „…egyenesen álló kék színű katonai pajzsot, amelynek alját zöld mező foglalja el. A zöld pázsiton jobb oldala felé fordult vad iramban vágtató, éppen ügetésre fogott nemes fekete mén látható. A pajzson nyitott rostélyú, királyi koronával ékesített katonai sisak nyugszik, amelynek közepén kivont kardot tartó vörös ruhás kar látható. A sisak csúcsáról innen arany és kék , onnan ezüst és vörös takarók vagy foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzs két oldalát körül veszik, és pompásan ékesítik…” Kegyesen megengedte az uralkodó azt is, hogy a címert „… mindenütt, csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, párviadalokon, bajvívásokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírhalmokon, s általában bárminemű tárgyakon az igazi és régi nemesség címén használhassák, viselhessék és hordhassák… Kegyelmesen megparancsoljuk, ezt a címert hordják, használják azokkal ők és összes utódaik örökké éljenek. Sőt őket megnemesítjük, s nekik nemességet adományozunk, s a nemességet átruházzuk jelen oklevelünkkel…”
E nemeslevelet azután Kemecsén az alábbi záradékkal látta el a vármegye: „ Az Úr 1717. esztendejében január havának 8. napján Kemecsén tartott közgyűlésen legszentségesebb császári és királyi felség kegyes címeres, avagy nemeslevele – Őfelsége vele született nagylelkűsége és jóindulata folytán a benne foglalt személyeket nemtelen állapotukból és állásukból kivévén, az ország igazi, régi és kétségtelen nemesei közé fogadván és sorolván- hangosan és érthetően felolvastatott , ellentmondás nélkül kihirdettetett és elfogadtatott.”
Példaképek, életutak, szülőföldszeretet
Mikecz Tamás 1848-1849-es honvédőrnagy
E nagy múltú, népes család ezer szállal kötődik Kemecséhez. Közülük Mikecz Tamás 1848-1849-es honvédőrnagyát emeljük ki elsőként. 1814. október 2.-án született Kemecsén. 1838-ban Szabolcs vármegye esküdtje, az 1848-1849-es szabadságharcban a híres szabolcsi önkéntes, később a 48. honvédzászlóalj parancsnoka. Katonai hőstettéről a szakirodalom részletesen ír. Kiemelkedik közülük az 1849. február 4-i Tisza-hídnál vívott csata, az 1849. május 15-i Budai ostrom, 1849. június 21-i Királyrév visszafoglalása. 1849. július 7-én nevezték ki őrnaggyá és átvette a 48. zászlóalj parancsnokságát. Komárom várát hősiesen védte. A korabeli leírás vár feladásáról hűen tükrözi Mikecz Tamás jellemét: 1849. október 2-án „ Délután 4 órakor Mikecz Tamás őrnagy könnyezve vezényelt imához, majd Fegyvert lábhoz! Gúlába! Három lépést hátra!” voltak utolsó vezényszavai. A szabadságharc után huzamosabb ideig a dadai járás főszolgabírája volt, 1867- től a megyei honvédegylet tagja. 1879. július 4-én életének 65. évében Kemecsén helyezték örök nyugalomba.
Mikecz Gábor évszázadnyi élete Kemecsén
Élő történelem, történelmi életút az övé. Legkisebb gyermekként 1897. július 16.-án Kemecsén és itt is hunyt el 1985. december 7-én. Iskolai tanulmányait Kemecsén, Nyíregyházán, Nagykállóban végezte. Harcolt az I. világháborúban az orosz és olasz fronton, kitüntették a bronz, kisezüst, nagyezüst vitézségi éremmel és Károly csapatkereszttel. A debreceni mezőgazdasági akadémiát 1922-ben fejezte be. Gazdaköröket szervezett, tanított a gazdaköri tanfolyamokon, részt vett az erdőtelepítési programban. 1921-ben megépíti az első mozit Kemecsén.
1924. decemberében Nyíregyházán a református nőegylet szervezésében mutatták be az ő rendezésében Herceg Ferenc: A fekete lovas című történelmi játékot melyben rendező is szerepelt. Aktív tagja, presbitere, majd 1940 és 1948 között a kemecsei református gyülekezet főgondnoka. A II. világháborúban tartalékos hadnagyként a körösmezői pályaudvar katonai parancsnoka. 1944-ben a front Kemecsére érkezésekor itthon tartózkodott. Megmentette annak a 18, a tanácsköztársaság idején volt kommunistáknak az életét akiket a németek ki akartak végezni. Elérte azt is, hogy a falu lisztraktárát nem robbantották fel, hanem a lisztet kiosztotta a lakosságnak. 1948. október 13-án internálták és csak Kemecse lakóinak közbenjárására engedték el 1949. novemberében. 1952-ben ötszobás szép lakását államosították TSZ irodát rendeztek be melyet 1968-ban elbontottak és a lakás és szép park helyére
épült az új kétszintes általános iskola. A múlt a jelen a jövő így forrt össze életével, így vált hagyatéka jelképesen is a jövő generáció számára. Így vált ő Kemecsén mindenki „Gábor bácsijává”.
Még életében 1972-ben megkapta a debreceni akadémia arany 1982.-ben pedig a gyémánt diplomáját. Az 1928. február 11-én Bozóky Annával kötött házassága a sírig tartó hűség a példás családi élet jelképe. Négy fiú és egy lány gyermekük született. Gyermekük Béla első és egyetlen munkahelye az OTP volt, osztályvezető főtanácsosként számtalan pénzügyi elismerés birtokában ment nyugdíjba 1990.-ben. Szerette a sportot, a labdarúgást közismert szakember volt, 1985-ben főfelügyelői kinevezést is kapott. Második fiú Mikecz László a nyíregyházai Kossuth Gimnáziumban érettségizett, de származása miatt nem tudott tovább tanulni és a vasútnál helyezkedett el.
A harmadik fiú Pál villanyszerelő mester az 1956-os forradalomban való részvételért börtönbüntetést szenvedett, a 2006. október 23-i nemzeti jubileumi ünnepünk díszvendégének ünnepei előadójának kérte fel városunk. A negyedik fiúgyermek Gábor hat évet élt, 1945 nyarán halt meg. A legkisebb, a leánygyermek Mikecz Anikó az utolsó olyan Mikecz aki Kemecsén született és itt is lakott. Hittanári diplomát szerzett, férje Szalay Tamás tábori lelkész ezredesként, hivatalvezető püspökhelyettes.
Forrás: Kemecsei Helytörténeti Krónika