Az egyik legrégebbi kemecsei nemesi família a vasmegyeri Megyery-család volt. A család több ágon is virágzik; van dunántúli, ugocsai és szabolcsi ágazatuk.
Szabolcs vármegye területén ütötték fel ezelőtt több mint 1000 esztendővel sátrukat a Megyeryek. Az egész Európát lovon beszáguldozó honfoglaló magyarok között a Megyeryek ősei is segítették a magyar történelmet alakítani.
Az első okleveles említésük 1294-ből való. Egyik ősük, Mihály 1394-ben egy oklevél szerint Megyer birtokosa. 1441-ben Hene, 1466-ban Jéke birtokában találjuk. A család Kis- és Nagymegyer, valamint Kék községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül kiemelkedik Imre, az 1608-ban működött egyházi bizottság tagja és Tamás (1696) szabolcsi alispán.
A történelem sok Megyery nevét jegyezte föl, akik mind igen fontos szerepet töltöttek be. Megyery Ferenc Báthory Zsófiának, egy másik Megyery Zrínyi Ilonának volt titkára; Megyery Ferenc II. Rákóczi György erdélyi fejedelem nejének hatására rekatolizált. Megint egy másik Megyery II. Rákóczi Ferenc fejedelem bizalmasa, mezei hadainak ezredes kapitánya volt.
A család szabolcsi ágának története erősen összeforrott a megye történelmével. Évszázadokon át Vasmegyeren volt a fészkük. Onnan kerültek közülük sokan az ország és a vármegye történelmébe, mint kisebb és nagyobb funkcionáriusok, és váltak Kemecse kiemelkedő személyiségévé.
Az 1896-os millenniumi rendezvényen a néprajzi kiállításon szerepelt a közép-szabolcsi kemecsei kisnemesi kúria legszebb példányaként a Megyery Gábor (1813-1897) által építtetett kúria fényképe. Ez a Móricz Zsigmond utca 31-41. számú házak telkén állt. A háromtornácos kúriában Móricz Zsigmond író is járt. A kúria utolsó lakója Benedek János ny. őrnagy volt, unokája az a Benedek Gábor, aki az 1950-es években többször öttusa országos, világbajnok, 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok. Testvére szép versekben örökítette meg a kemecsei emlékeit. Ezt a kúriát és melléképületeit 1950-ben lebontották, anyagából a kemecsei és nagyhalászi Petőfi tsz tyúk- és kacsa ólakat épített.
Megyery Gábornak, a Tiszavölgyi Társulat tagjának és Kriston Máriának (1822-1885), Kriston András és Répásy Rozália leányának házasságából született dr. Megyery Géza (*Kemecse, 1846. szeptember 20. †Budapest, 1930. május 12.) felsőházi tag, kúriai bíró, a nyíregyházi kir. törvényszék évtizedeken át elnöke, a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat alelnöke, a Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatóságának elnöke (annak megalapításától), a Szabolcs megyei Gazdasági Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a magyar jog és az igazságszolgáltatás külföldön is elismert szaktekintélye.
Feleségétől, Katona Amáliától (†Nyíregyháza, 1909. augusztus 10.) egy lánya született, Celeszta (*Nagykálló, 1873. október 18. †?), akit először dr. Horváth József vett nőül. Második férje Saáry István volt. Megyery Géza unokái: Horváth Mária, Dobos László kemecsei földbirtokos neje és Horváth András besztereci földbirtokos; dédunokái: Horváth László, András és József.
A magyar bírói kar doyenje középiskoláit Debrecenben, Kassán és Nagyváradon végezte. Matura után jogász lett. 1869-ben tett ügyvédi vizsgát. 1872-ben már Nagykállóban szolgál, mint aljárásbíró. 1876-ban Nyíregyházán nevezték ki kir. törvényszéki bíróvá.
Kiváló judíciuma, széleskörű és alapos képzettsége, gyors felfogó- és áttekintőképessége, erélyes, mindig a törvényes korlátok között mozgó cselekedeteiben mély emberszeretet nyilvánult meg. Soha nem üldözött senkit, ellenben mindenkin igyekezett segíteni az igazság sérelme nélkül.
37 éves volt, amikor az igazságügyi miniszter igen fontos vizsgálati cselekménnyel bízta meg a tiszaeszlári vérvádperben, akkora bizalommal voltak rendkívüli képességei iránt.
A tiszaeszlári per főtárgyalási elnöke Kornis Ferenc törvényszéki elnök után Megyery lett a nyíregyházi törvényszék elnöke 1885-ben. Tulajdonképpen neki és Graefl József főispán helyzetfelismerésének köszönhető, hogy a megyében nem követtek el atrocitásokat a zsidó lakosok ellen.
A magyar bírók mintaképe volt. Agilis, sokoldalú ember, aki a közügyekben is aktívan részt vett; hat évtizeden át tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. A megyegyűléseken gyakran hallatta szavát, amely mindig nagy súllyal bírt. A közügyek terén kifejtett munkásságára és az azok iránt tanúsított érdeklődésére volt jellemző, hogy nyolcvanon túl is megjelent a megye törvényhatósági bizottsági ülésein ősz fejével, példát adva fiatal képviselőtársainak.
1894-ben megkapta az uralkodótól a kúriai bírói címet és jelleget.
Magas kora dacára fiatalos energiával osztotta az igazságot, dacolt a korral. 1908-ban vonult nyugalomba; ez alkalomból tüntette ki I. Ferenc József király a Lipót Rend lovagkeresztjével.
1929. november 23-án Erdőhegyi Lajos főispán beiktatása alkalmával a törvény-hatóság nevében ő üdvözölte az ünnepeltet.
A felsőházi tagok választásánál a vármegye négy delegáltja közül az egyik – életművének elismeréseként – Megyery Géza lett, aki állandóan feljárt Budapestre az Országházba a felsőházi ülésekre; azt mondhatjuk, hogy ennek a buzgalmának, hivatásának lett az áldozata: 1930. május 4-én az Erzsébet körút 19. számú ház előtt elgázolta a villamos a 84 éves matuzsálemet. Május 13-án hunyt el.
Földi maradványait 1930. május 15-én szentelték be a Kerepesi úti temető halottasházában, majd másnap Kemecsén. A római katolikus templomban ravatalozták fel, amely igencsak kicsinek bizonyult a gyászolók nagy száma miatt, hiszen „egy egész vármegye vett búcsút nagy halottjától.”
A gyászmisét a rokon Kriston Endre egri püspök celebrálta Énekes János nyíregyházi pápai prelátus és Molnár Kálmán kemecsei esperes-plébános segédletével.
Gyászbeszédben Lipthay Béla, Virányi Sándor, Bónis Ferenc és Mikecz Ödön búcsúzott „mindenki Géza bácsijá”-tól; „akinek halálával a magyar közélet egyik kipróbált, erős oszlopa dőlt ki, akinek idealizmusát Széchenyi szelleme nevelte. A magyar bíró jellemét a Megyery Gézák szelleme acélozta meg.”
„A temetőben az ég barna felhői néhány percre szétnyíltak, mintha kaput tárnának a halhatatlanság örök birodalmába egy szárnyaló léleknek, míg lent dübörögve omoltak a mély sírba a rögök.”
A Megyeryek sírkertje a régi római katolikus temetőben Répásy Mihály tábornok sírjától egy karnyújtásnyira van. A családi sírkertben nyugszanak: Megyery Gábor, neje Kriston Mária, fiuk, Megyery Géza, és egy oszlop nélküli sír.
A Megyery-kúriát a háború után lebontották, pedig meg lehetett volna menteni, így mentve meg a pusztulástól.
Forrás: Kemecsei Helytörténeti Krónika