1877. április 15-én született Kemecsén, földbirtokos családban Kriston Ferenc és Mikecz Borbála katolikus gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában, a református iskolában végezte két fiú testvérével együtt Ferenccel, aki a Felső-Szabolcsi Ármentesítő Társulat főmérnöke lett és Györggyel. Tanítóik között szerepelt Délczegh Sándor, aki 1875-től a kemecsei református iskola híres rektora volt, 40 éves kiváló tanítói működéséért a királytól: „Koronás Arany Érdemkereszt” kitüntetést kapott. Tanítványai közül Kemecséről sokan bejutottak középiskolába, onnan egyetemre: jogot, teológiát, bölcsészetet tanultak. Papi, tanári, ügyvédi végzettséget szereztek. Kriston Endre a gimnáziumot Egerben, a ciszterci rend főgimnáziumában végezte, ahol 1895-ben érettségizett. Elhívatást érezvén a papi pálya iránt, a Hittudományi Főiskola növendéke lett. 1899. augusztus 23-án szentelték áldozópappá.
Kriston Endre tanyája Kemecsén a Nagy-Mága északi részén volt, amit előbb Mikecz III. tanyának neveztek, amikor már Egerben élt, bérbe adta Fényes Ignácnak, így Fényes-tanyának nevezték. Utolsó lakója az Ignácz család volt. A tanya utolsó maradványa az 1960-as években juh-hodály volt majd a juhászat felszámolása után az őrizetlenül maradt építményeket széthordták.
Felszentelése után alig egy évig Kálban teljesített kápláni szolgálatot. Innen főpásztora Egerbe hívta, ahol a főszékesegyház karkáplánja lett, és hitoktatói feladatot is ellátott. 1901. október 21-től 1902. június végéig a főszékesegyház hitszónoka volt. Ekkor Samassa József bíboros-érsek udvari káplánjának hívta. Ettől kezdve haláláig központi szolgálatot látott el, miközben egyre magasabb funkciók ellátásával bízták meg főpásztorai. Ez nem volt véletlen, hiszen igazi papi egyéniség volt, akit a feltétlen engedelmesség és mély alázat jellemezett. 1905. július 5-én főpásztorának segédtitkára lett, ellátta az irodai aljegyzői teendőket, sőt a levéltárat is vezette. 1909. április 19-étől érseki másod titkár. 1910. december 14-től főszentszéki jegyző, és az év december 23-tól már érseki első titkár. Addigi hűséges, s eredményes udvari szolgálata jutalmául 1914. február 18-án megkapta a pápai kamarási címet. 1917. szeptember 3.-án tagja lett a kanonoki testületnek. Ilyen minőségben került október 11.-én az érseki iroda élére. 1918. augusztus 30-án boldvai címzetes apát lett.
Egri kanonokká történt kinevezéséhez Mikecz Pál kemecsei református vallású képviselő testületi tag javaslatára a község lakossága nevében jókívánságait küldte. Ez az mutatja, hogy számon tartották a községből elkerült személyek életútját.
Az Egyház tekintélyét, befolyását romboló 1918-19-es forradalmak időszakában rendkívüli állhatatosságot tanúsított. Állandóan főpásztora, Szmrecsányi Lajos mellett tartózkodott, őt szinte egy percre sem hagyta el. 1919. április végén, amikor érseket a kommün helyi vezetői letartóztatták, s elhurcolták Egerből, vállalta az életveszélyt is. Főpásztora hűséges helytállását élete végéig nem felejtette el. Ennek megnyilvánulása volt hogy előterjesztésére 1923. augusztus 23.-án címzetes
püspök lett, majd szeptember 30-án segédpüspökké nevezték ki. Október 21-étől az érsek oldalkanonokja lett. A Vatikáni Levéltárban adat található, hogy az érsek kezdeményezte koadjutori, utódlási joggal bíró érseki kinevezését is, amely jelenleg ismeretlen okokból nem valósult meg. 1930-ban Csekó Gábor halála után őt nevezték ki nagyprépostnak, a főkáptalan fejének. Ilyen minőségben tagja lett a felsőháznak 1931-től 1944-ig. Megnövekedett teendői miatt lemondott a Hitterjesztési Egyesületetek Egyházmegyei igazgatói állásáról, amelyet az 1920-as évek elejétől töltött be.
Kriston püspök a Felsőház tagjaként a következő neves személyiségekkel együtt volt a Közoktatásügyi bizottság tagja: Albrecht kir. Herceg, Balogh Elemér, Balogh Jenő, Baltazár Dezső, Berecz János, Berzeviczy Albert, Breyer István, Farkas István, Fekete Zoltán, Geduly Henrik, Glattfelder Gyula, Hanauer Á. István, Herczeg Ferenc, Hubay Jenő, Hültl Hümér, Igaz Béla, Ilosvay Lajos, Inkey József báró, Jankovich Béla, Józan Miklós, József kir. herceg, Kapi Béla, Kelemen Krizosztom Ferenc, Khuen-Héderváry Károly gróf, Kolossváry Mihály, Korányi Sándor báró, Löke Károly, Marek József, Meczner Béla, Mikes János gróf, Miklósy István,
Muzsa Gyula, Nékám Lajos, Némethy Károly, Óváry Ferenc, Pekár Mihály, Petrovics Elek, Radvánszky Albert báró, Ravasz László, Réti István, Schimanek Emil, Shvoy Lajos, Szinnyei József, Teleki Pál gróf, Werner Adolf, Wolkenberg Alajos, Zichy Gyula gróf.
Segédpüspökként szinte minden évben bérma körúton volt. E körutakról az idősek emlékezete sok kedves történetet idéz. Például az 1930-as évek végen, mezőcsáti bérmaútja során érdeklődött a helybeli plébánostól, hogy hány Kriston nevű személy él a községben? Miután megtudta, a legszegényebb ilyen nevű személynek, református vallása ellenére, egy pár lovat ajándékozott a főkáptalan ároktői méneséből. Ezt erősíti, hogy mikor szabadságát szülőfalújában Kemecsén töltötte, sorra látogatta, segítette felekezeti különbség nélkül rokonait, régi ismerőseit.
Különösen kiemelendő a kulturális, a publicisztikai tevékenysége (erről részletesebben a Kemecsei Helytörténeti Krónikában található leírás, mely letölthető honlapunkról).
1943. január végen Szmrecsányi Lajos érsek, pápai trónálló halála után általános érseki helytartóvá nevezték ki, s az új főpásztor, dr. Czapik Gyula kinevezéséig ő lett az egyházmegye első embere. Levéltári források szerint 1939-ben dr. Czapik Gyula és báró Apor Vilmos mellett harmadik helyen szerepelt Veszprémbe, 1940-ben Luttor és Apor mellett második helyen Győrbe, 1942-ben Glattfelder Gyula mellett második helyen Kalocsára jelölték püspöknek illetve érseknek.
1924-ben ezüstmiséje alkalmából, 25 millió koronával járult hozzá szülőfalúja római katolikus iskolájának fejlesztéséhez. A helybeli szegények ellátását 2 millió koronával segítette. A község vezetősége bandériummal (magyar ruhába öltözött lovas legényekkel) fogatta kocsiját a Bodóhegynél. A labdarúgó pályától a róm. kat. iskoláig szomorúfűz gallyakat tűztek le a széles árkokba, amelyek megfogantak, kettő még ma is él belőlük, a Szent István úton a Római Katolikus templom közelében. Ebben az évben szülőfaluja Kemecse díszpolgárává választotta Mikecz István alispánnal együtt. Az egri szegényeknek a Szociális Misszió Társulat útján 5 millió koronát utaltatott ki. Az Angolkisasszonyok rendje egri intézetének, a helybeli Fiú Felsőkereskedelmi iskolának 2-2 millió koronát adományozott. Nem feledkezett meg az Egri Katolikus Körről, az Egri Tűzoltó Egyesületről sem, amelynek összesen 2 millió koronát juttatott.
A fentieken kívül adományt juttatott a Katolikus Népszövetségnek és fővárosi Adalbertium főiskolai menzának. 1925-ben a pesti lelkigyakorlatos háznak 25 millió koronát juttatott. 1928 augusztusában az érsekhez küldött levelében kinyilvánította ama szándékát, hogy ezer pengőt ad a százéves jubileumát ünneplő helybeli Római Katolikus Tanítóképzőnek, az újonnan épülő Széchenyi utcai zárdaiskolának, valamint a perecesi templomnak. Amikor 1937-ben felépült a lajosvárosi templom, az új harang beszerzésére ezer pengőt adományozott.
A hűség püspöke
Kriston püspök életét évtizedeken keresztül a szakadatlan hűséges szolgálat, a jó cselekedetek sorozata töltötte ki. Éppen ezért keltett nagy megdöbbenést országszerte, hogy 1945-ben, május elején, háborús bűnökkel vádolva a helybeli rendőrség államvédelmi osztályára idézték, majd a várban lévő internáló táborba kísérték, ahol egyik éjjel az őrök eszméletlenre verték. A bűntett bizonyítékául főként az egyik 1943-ban kelt pásztorlevelét hozták fel, amely részlegesen az egri helyi sajtóban is megjelent, és amelyben buzdított a háború folytatására Hitler oldalán. A letartóztatás híre eljutott Mindszenty József főpapig, az Ideiglenes Nemzeti Kormányig, Rákosi Mátyás pártvezetőig és személyesen a római pápáig. Az igaztalan vádakból nagy botrány kerekedett. 1945. május 28-án szabadon engedték. Dr. Altorjay Sándor pesti ügyvéd védte a rendőrhatóságok előtt. Egerben a rendőrök megalázóan bántak vele. Megkínzóinak nevét, akinek Egyháza szokása szerint megbocsátott, mindmáig nem tudjuk. Az Egyház helybeli ellenségei hiába akarták népbíróság elé állítani. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1945. május 28-i felmentő ítélete jól tükrözi a korszak erkölcsi, politikai arculatát, „mert a vádlott magas állású főpap, Eger város közvéleménye pedig erősen katolikus jellegű, és az ügy – tekintettel előzményeire és egyéb körülményeire – a közvéleményben esetleg olyan hatást vált ki, ami a közbékét veszélyezteti”. Felmentésében szerepe volt a Magyar Püspöki Kar május végi ülése tiltakozásának is, ahol Czapik érsek tájékoztatta a főpapokat Kriston püspök barbár megveréséről. Jogilag csak 1945. november 9-én szüntették meg az eljárást. A segédpüspök kiszabadulása után az érseki palotában lakott, a fogyó erővel szolgálta tovább Egyházát.
1949-ben, aranymiséje alkalmából, szülőfalujának templomában carrarai márványból készített emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel:
„Ebben a templomban kereszteltetett meg 1877.
április 22.-én, itt járult az első szent áldáshoz,
mutatta be primiciáját, és 1949. augusztus 28-án
aranymiséjét Kriston Endre, az egri székes
főkáptalan nagyprépostja, aki 1923. szeptember
30.-án gerasai c. püspökké szenteltetvén, három
ízben bérmálta szeretett szülőfalújának
Kemecsének híveit.”
Kriston Endre püspök atyáról a teljes életrajzi írás a Kemecsei Helytörténeti Krónika 2005. I. évfolyam 1. számában olvasható, illetve le is tölthető!
Forrás: Kemecsei Helytörténeti Krónika