Pásztor Dániel, a 19. század nevezetes, elismert pedagógusa, igazgató-tanára 1816. március 22-én születettKemecsén. Itt tanult szülőfalujában, majd Sárospatakon, pártfogósági engedéllyel egy félévet a bécsi egyetemen is töltött, ahol bölcseleti és pedagógiai előadásokat hallgatott. Felsőfokú tanulmányai közben a Péchy és Uray családnál nevelő is volt.
1841-42-ben Eperjesen az ág.ev. kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanításával bízták meg. 1843-44-ben a kor pedagógiai hagyománya szerint újra Sárospatakon mint „esküdt diák” görög nyelvet és irodalmat oktat, 1844-45-ben pedig a gimnázium 3. osztályának vezetését kapta feladatául. Ezen állásban fogadta el a máramarosszigeti ev.ref. főiskola megbízását a bölcseleti tanszékre. Mint pedagógiai tanár felügyelt az elemi és gimnáziumi osztályokra. Hat évig ő irányította az iskolai könyvtárat és levéltárat.
Kimagasló szakmai, pedagógiai munkája elismeréseként ő képviselte a máramarosi lyceumot az 1848. július 8-án Debrecenben megtartott egyházi iskolai reformot előkészítő egyházkerületi gyűlésen. Az egyházi iskolai reform, pedagógia kimagasló szakértőjeként Budapesten 1848. augusztus 1-jén megtartott miniszteri értekezleten ő képviselte egyházmegyéjét.
Tevékenysége további elismeréseként Bereg és Máramaros vármegyék táblabírájává választják. 1850. július 21-én a miskolci ev.ref. lyceum igazgató-tanárnak választják, ahol eredményes, sikeres 19 évet töltött. Számos pedagógiai újítást vezetett be. A testi nevelést, a művészeti tárgyakat intézményes keretbe foglalta, a rajzot, a szépírást a „rendes” tárgyak közé soroltatta. Tanári nyugdíjintézményt létesített, a vasárnapi iskolát felvirágoztatta. 1869. június 16-án orvosi tanácsra a nevelés-oktatás területéről visszalépett, Máramarosszigetre költözött. Itt 1870. augusztusától az ev.ref. egyház főgondnokává választották. A jogakadémiánál még négy évig dolgozott, a megyei törvényhatóságnál közel négy évig irodaigazgatói feladatot látott el. A hosszas betegség erejét kimerítette és 1882. december 31-én 67 éves korában Máramarosszigeten elhunyt.
Publikációi, cikkei tanulmányai nagy számban jelentek meg, az Országgyűlési Emlékben, a Pedagógiai Szemlében, a Figyelőben. Kovács Gábor az 1885-ben Miskolcon megjelent „A miskolczi ev.ref. főgymnasium története” című munkájában külön méltatja, tevékenységét példaként említi.
Répásy Mihály 1848/49-es honvédtábornok
1800. 01. 26. Kemecse – 1849. 07. 29. Szeged
Kemecsének nevet adó Kemechey család leszármazottja, Megyery Dorottya unokája, a Mikeczek, Bodók, Fejérek, Kristonok, Krasznayak rokona
kiváló katona, jeles 1848/49-es tábornok, nemzeti hős. 1800 január 26-án született a Szabolcs vármegyei Kemecsén. Édesapja Répássy József a
Mária Terézia testőrségének volt tagja, édesanyja Olasz Mária. A református szellemben nevelt Répássy Mihály Sárospatakon és Késmárkon tanult. Sárospatakon joghallgatóként Kövy Sándor professzor volt a tanára, akinél Kossuth Lajos, Tompa Mihály, Szemere Bertalan is tanult.
Katonai szolgálatba 1817-ben Knézevich dragonyosezred kadétjaként állt be. 1820-ban tizedesi, 1821-ben őrmesteri, 1822-ben alhadnagyi, 1828-ban főhadnagyi rangot szerzett. 1834-ben alkapitánnyá, 1838-ban kapitánnyá, 1844-ben pedig őrnaggyá léptették elő. 1839-1846-ig a magyar királyi nemesi testőrség tanára volt, a császári-királyi testőrgárda tagja.
1846 további fontos állomás Répássy Mihály életében. 1846-1848 között a galíciai Württemberg lovasezred osztályparancsnoka volt, a híres Lenkeyszázad- Württemberg legenda főhősévé vált. Az 1848 május 29-én Nadwora községben utolért Lenkey-század elindult hazafelé, Magyarország felé. A „magyarrá vált huszárokat” a Württemberg huszárezredet Répásy Mihály őrnagy, a későbbi honvédtábornok vezényelte haza. Vele tartott a szabadságharc sok későbbi hőse: Hertelendy Miklós kapitány, Hodászy Sándor és Károlyi Miksa alkapitányok, Mándy Ignác, Arany Károly, Körner Adolf főhadnagyok és mások. Valamennyien Haynau törvényszékének áldozataivá váltak. A győztes pákozdi csatában (1848. szeptember 29.) alezredesként szolgált, a 6. huszárezredet irányította a balszárnyon. 1848. október 12-én ezredessé nevezték ki, s az október 30-i schwechati csatában szintén a balszárny parancsnokaként vett részt.
A Honvédelmi Bizottmány 1848 év végi személyi döntései fontosak, helyesek és eredményesek voltak. Tábornokká léptették elő Kiss Ernőt, gróf szárhegyi Lázár Györgyöt, Bakonyi Sándor ezredest és 1848. december 1-jén Répássy Mihály huszárezredest. Így a Hadügyminisztérium pótlovazási és újoncozási osztályának vezetője lett. Az egész szabadságharc egyik legdöntőbb, legmeghatározóbb területét irányította. A Pestről menekülni kényszerülő kormányt követte Debrecenbe, majd Szegedre, ahol térparancsnok is volt. 1849. május 1. és 31-e között hadügyminiszter helyettesként aktívan tevékenykedett. Emberi jellemvonásait jól tükrözi, hogy Görgei Tiszafüredi puccskísérletéhez, Dembinszki leváltásához nem asszisztált.
1849 júliusának elején érkezett Szegedre Kossuth kíséretének tagjaként. A délvidékről behurcolt kolera pusztított, e pusztító járványnak esett áldozatul a legendás huszártábornok.
Szegeden a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetési szertartásán az egész kormány, a városban tartózkodó Asbóth ezredes vezette szegedi tartalék sereg, Monti ezredes parancsnoksága alatt álló olasz légió, a Bocskai huszár osztály parancsnokságának képviselői Schveidl tábornok vezényletével alkották a díszőrséget, a gyászmenet tagjait. Sírjánál Kossuth Lajos mondott beszédet. Vele együtt temették Szőllősy Gáspár hadügyi titkárt és Tóth János tüzér főhadnagyot. 1861-ben a Csongrád Megyei Honvédsegélyező Egylet síremléket állított. Utca viseli nevét Szegeden, Budapesten, intézmény Kemecsén. Répássy Mihály tábornok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc példateremtő hőse.
Névhasználata
A Répássy tábornok nevének írása két elv alapján történt születésétől fogva. Az első, ahogy a kemecsei református egyház anyakönyvében 1800. január 26-án sz
erepel „ssy-nal” édesapja Répássy József neve. Az 1849. július 30-i temetése után készült szegedi síremléke is „ssy-t” használ.
A másik elv, ahogy a tulajdonosa használta, ahogy a kortársak rendszeresen írták. Ez a reformkorban és a szabadságharc idején „sy-nal” történő írásmód volt. A katonai parancsok, hadijelentések, a korabeli leírások szinte kivétel nélkül a nevét Répásy Mihályként említette. Maga Mészáros Lázár hadügyminiszter is leveleiben „sy-t” írt mindig. Hadtörténeti, katonatörténeti feldolgozások a szakirodalom így szintén a Répásy Mihály nevet közli. Kemecsén a róla elnevezett intézmény is ezt az írásmódot használja. Nemeskürthy István forrásközlő munkájában mind két írásmódot felváltva használta, az adott forrástól függően.
Másolat a Kemecsei Református Egyház 1800. 01 .26-i anyakönyvi bejegyzéséből
Répássy Mihály intézmény és utcanevek
Szegeden (Móravároson) utcát neveztek el róla, amelynek érdekes történetét Péter László írta meg. Az utca a szegedi nagy árvíz (1879) utáni újjáépítéskor kapta a honvéd tábornok nevét; ekkor azonban hibásan Répásinak írták. Később az i végződés lekopott, s a névadó alakja elhomályosult (mai neve: Répás utca).
Budapesten a XIV kerületben is található Répásy Mihály út.
A Honvédelmi Minisztérium Hadik Hoteljében található a Répásy Mihály-terem, ahol ünnepségeket, konferenciákat is tartanak.
Kemecsén az Összevont Intézmény Egészségügyi Központ, Családsegítő, Gyermekjóléti Szolgálat és Szociális Otthon viseli Répásy Mihály nevét
Répássy Mihály tábornok síremléke Szegeden
Szegeden a belvárosi temetőben található Répássy Mihály síremléke. A Fonógyár úti temető 12-es tábla második sorában látható az a homokkő síremlék melyet a Szegedi Honvédegylet 1861-ben állított a hős tábornok tiszteletére. Közös sírba helyezték Szöllösy Gáspár hadügyi titkár és Tóth János tüzér főhadnagy hamvaival.Nemeskürty István így emlékezik meg róla: „…az egyetlen tábornok, aki nem érte meg a vereséget”.
(A tábornok 2006. március 14. óta szülőhelyén, Kemecsén vannak végső nyugalomra helyezve. Az ezzel kapcsolatos információk a “Turisztika, látnivalók” menü Kegyeleti Park menüpontjában találhatók.)
Forrás: Kemecsei Helytörténeti Krónika