Tárgyak, emlékek, értékek a helytörténeti gyűjteményben. Tárlatvezetést tartunk, felhívjuk a figyelmet mindazon relikviákra, melyek, minden darabjában az értékes gyűjtemény kiemelkedő emlékei lehetnek.
Különlegesen szerencsés a helyzet több okból is. Egyrészt Bene János muzeológus megismerte ezt a gyűjteményt még embrionális állapotban, és 10 éven át sok szakmai segítséget adott. Másrészt lektorként, szerkesztőként Kozma Sándor Kemecséről, s áttételesen e gyűjtemény lelőhelyének történetéről, mindennapjairól írott könyvet is ismerte. Szakmai tanácsai így a leghitelesebbek. A gyűjtemény, mely most talán a jövőt idézően a Helytörténeti Múzeum nevet viseli.
Ugyanúgy, mint az ország legtöbb gyűjteménye az iskolai gyűjteményből indult. Vannak még olyanok, akik emlékeznek az 1960-1970-es évek általános és középiskolai oktatás és nevelés terve című kézikönyvekre, ahol külön is szóltak a szerzők az ilyen gyűjtemények létrehozásának fontosságáról. Az iskolák lelkes pedagógusai – és itt szeretnénk előttük, mindannyiuk előtt fejet hajtani, mert ha ők akkor nem gyűjtik be ezeket a dolgokat, ma bizony múltunk egy szeletével szegényebbek vagyunk.
Tehát ők voltak azok, akik a honismereti szakkörösökkel járván a falut, annak határát összeszedték a múlt emlékeit. Ilyen emberek voltak akkoriban Kemecsén a Kozma testvérek, Kozma István igazgató és Kozma Sándor magyar-történelem tanár, szakfelügyelő, Hagymási Erzsébet történelem tanár. Ők alapították az iskolai gyűjteményt, ennek a múzeumnak a magját. Az elsősorban régészeti tárgyakat, cserepeket, kőeszközöket az 1980-as években, akkor a megyei múzeumokban lehetővé vált pályázati pénzekkel, szakemberek felmérték, beleltározták, nyilvántartásba vették.
Akkor sem merült fel, most pedig már szó sincs arról, hogy ezek a megyei múzeum raktáraiba kerüljenek, van ott elég anyag bőven felmérve, leírva, fontosak lehetnek egy-egy publikáció kapcsán, tehát itteni megőrzésük különösen fontos. 10 évvel ezelőtt az önkormányzattól, Szentpéteri József polgármestertől kapott három szobában kiállított iskolai gyűjtemény jelentette a kiindulást. Az iskola, az elévülhetetlen érdemeket szerzett Erdei Imre könyvtárossal, Lucza János iskolaigazgatóval, kik ennek az egész munkának letéteményesei lettek, megkapták az épületet, azóta persze fokozatosan gyarapodva, nagyon helyesen mindenkit kiszorítva birtokba is vették az egész portát, s napjainkra az alapos gyűjtőmunkával immár ezres nagyságrendben mérhető gyűjtemény anyaga kilenc kiállító szobában tekinthető meg. E tevékenységben jelentős támogatást kaptak Lipők Sándor polgármestertől, a Zsadány KHT-tól és az iskola technikai dolgozóitól.
A Megyery-család története:
